„A felébredett bölcs – vagy egyszerűen a felébredett Ember – nem más, mint a saját tudatosságunk természete, itt és most, a legmélyebb formában és a legmagasabb hullámokon.”
(Wilber, 2008, 165. old)

Ken Wilber amerikai filozófus és író 1949. január 31–én született Oklahoma City–ben. Már ifjú éveiben is megmutatkozott, hogy érdeklődésének középpontjában az ember áll, hiszen először orvostudományt tanult. Ám az ember ilyen egysíkú, materiális megközelítése nem elégítette ki. Kutató szelleme egy olyan korban ébredezett, amikor a Keleti tanítások megérkeztek Nyugatra, és az emberiség történelmében először kerülhetett sor e kettő integrálására. Briliáns elméje elképesztő szorgalommal és kitartással szívta magába a könyvekben fellelhető tudományos és spirituális tudást az emberiség teljes történelmére vonatkozólag. Wilber megérezte a korszellem hívását az emberiség tudásának térben és időben történő egyesítésére, ezáltal a Vízöntő kor egyik legkiemelkedőbb szellemi alakjává vált. Útmutatásai hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az emberiség egy új szintre lépjen. Nagy hatást gyakorol a szellemi és tudományos gondolkodásra csakúgy, mint a társadalmi és gazdasági változásokra világszerte. Inspirálja az embereket az önismeret, az önfejlesztés és a rendszeres spirituális gyakorlás irányába. Figyelmet fordít az emberiség globális fejlődésére. Vizsgálja, hogyan lehet összehangolni a tudományos és spirituális világnézeteket. Munkássága nagyon sokat adott a transzperszonális pszichológia kibontakozásához. Az általa megalkotott integrál szemlélet a „XXI. század mindent felölelő keretrendszere”
(Esbjorn–Hargens, 2009).

Ha megvizsgáljuk Wilber születési képletét, szembeszökő, hogy hármas együtt állásban található képletében az egót szimbolizáló Nap, a gondolkodásért felelős Merkúr, és a sok–sok újító szellemi energiát adó Mars bolygó a Vízöntő jegyében. A Vízöntő korszak jellemzői: a robbanásszerű/ugrásszerű tudományos, technikai és tudati fejlődés; az információ bolygóméretű hozzáférhetősége mindenki számára – lásd internet; az individualizációs és izolációs folyamatok után egy globális egység megteremtésére való törekvés, úgy gazdaságilag, mint politikailag és spirituálisan. A Wilber radix képletében látható erős Vízöntő halmozódás mutatja, hogy egy elképesztő mentális energiákkal rendelkező, egyesítő szemléletű, globális emberiségben gondolkodó író–filozófus született meg a személyében. Egyediségét és forradalmi meglátásait fokozza még a hármas együtt állást kvinkunx–szal fényszögelő Uránusz, a Vízöntő jegyének ura. Pszichológiai érdeklődését és érzékenységét a hármas együtt állással szemben álló Plútó mutatja; ő hozza a tudatállapotok, a buddhizmus és a meditáció iránti vonzalmát is. Elmélyültségét a könyvek és a tudomány világában a Szűz Szaturnusz; végtelen kitartását, szintézisben véghez vitt kiemelkedő teljesítményét a Bak Jupiter adja. Kiemelkedő bölcsességét és tanítói kvalitásait a két sorsbolygó kvinkunx fényszöge jelzi. A tudományos vonal mellett a spiritualitás felé való ösztönös vonzódását Halak Holdja, illetve a Halak uralkodó bolygójának – a Neptunusznak támogató fényszögei mutatják. Felszálló Hold csomópontja a Kos jegyében jelzi, hogy ez életbeli karmikus életfeladata valami merőben újszerű, úttörő jellegű dolog megalkotása.

Minden világkorszaknak megvan a maga prófétája. Felmerült bennem, hogy a Vízöntő kor nagy tanítója Wilber. A tudomány és technika eszközeivel a bolygó elpusztítása felé vágtázó, a valódi globalizációt félre értelmező, egyre inkább az individualizáció és izoláció csapdájába eső emberiséget megpróbálja a Vízöntő kor valódi eszméi és céljai felé terelni úttörő, mindent átfogó – bennfoglalva meghaladó szemléletével. A korábbi korok prófétái mind vallási vezetők voltak. A modern tudományos materializmus korában teljesen elképzelhető, hogy egy tudós elme váljék a kor nagy eszmei tanítójává.

Egy jelenség akkor bukkan fel a megnyilvánult világban, amikor a világ életre hívja. A folyamatok először mélyen, az emberiség kollektív tudattalanjában indulnak meg. A kollektív tudattalan az egyes emberek tudattalan tartalmainak kapcsolódásaiból épül fel, mint egy közös tudat, egy közös mező, egy közös álom, egy közös illúzió. Ahogy egyre több ember tudatában ébredezik egy szükséglet, az lassan eléri a kritikus tömeget, és mint egy néma imára adott válasz, a szükségletet kielégítő jelenség végül materializálódik a fizikai világban.

A briliáns rendszerező elme, Ken Wilber, nevéhez fűződő integrál szemlélet így jelenhetett meg az ezredforduló küszöbén, hogy elvégezze azt a munkát, amire az emberiségnek a Vízöntő korszak valódi eszméinek megvalósításához szüksége van.

Wilber először 1995–ben kezdett az „integrál” szóval utalni a saját megközelítésére, miután kiadta a Sex, Ecology, Spirituality (Szex, ökológia, spiritualitás) című könyvét (lásd Irodalomjegyzék [176]). Ebben a műben vezette be az AQAL–modellt („all quadrants, all levels, all lines, all states and all types”, magyarul „minden kvadráns, minden szint, minden vonal, minden állapot és minden típus” rövidítése) (Esbjorn–Hargens, 2009).

Az integrál szemlélet kulcsszavai: a szintézis, az egyesítés, az integráció; térben és időben egyaránt. Egyszerre foglalja magába a kelet és nyugat, illetve észak és dél bölcsességét (téri integráció); a modern és posztmodern tudomány és a korábbi ősi és premodern korok bölcseleti, filozófiai és spiritualitás tudását (időbeli integráció); továbbá az AQAL modell mentén a test és elme (külső és belső valóság), illetve az egyén és a társadalom/kultúra (egyéni és kollektív valóság), mint a 4 kvadráns szintézisét – minden szinten, fejlődésvonalon, tudatállapoton és típustanok szerint is vizsgálva.

Az Integrál szemlélet tehát egy mindent magában foglaló, teljes spektrumú ember –és világismereti rendszer. Az ember lelki és szellemi ismeretei mellett felöleli az evolúció, a társadalom, a kultúra és az ökológia kérdéseit is. Összefonja az összes nagyobb tudományterület jelentős eredményeit, beleértve a természet– és társadalomtudományokat, valamint a művészeteket és a bölcsészettudományt is (Esbjorn–Hargens, 2009). Hátterében több száz – az előbb említett – rendszer és sok ezer szakirodalom tudományos igényű, módszeres és szisztematikus összevetése áll. Szemlélete szakértelemre épül, pontos adatokra és megállapításokra, mely vagy objektív kutatáson (empirizmus) vagy szubjektív élménybeszámolón (fenomenológia) alapul.

Az integrál rendszer elismer minden területet, a versengést pedig együttműködéssé transzformálja. Az „integrál” szó egyben kifejezi a folyamatosságot is, miszerint nem egy végleges, lezárt rendszerről, hanem egy élő és folyamatosan fejlődő szemléletről beszélünk.

Érdemes említést tennünk még az integrál szemlélet segítségével kidolgozott Integrál Életmódgyakorlatokról is (IÉGY – angolul ILP=Integral Life Practice), mely lehetővé teszi, hogy az egyes ember szisztematikusan feltárja és fejlessze önmagát – a maga teljességében (Esbjorn–Hargens, 2009).

Az integrál szemléletű szülő edukáció során mindenképpen beszélnünk kell az integrál szemlélet alapjairól, eredetéről, és érdemes bemutatnunk Ken Wilbert is, hogy azok a szülők, akiket megérint a téma, tovább tudjanak mélyülni benne Wilber könyveiből és az interneten található cikkekből.

(Integrál Szülő Edukáció, részlet)