Wilber a valóságot és az emberi tapasztalatot a világ teljesebb megértése érdekében négy különböző perspektívából közelíti meg: ez a négy kvadráns modell, azaz a világ négy nézőpontja/ dimenziója/aspektusa (Gánti, 2004).

A négy nézőpont nagyon sok spirituális tradícióban megtalálható például négyarcú Brahma a hinduizmusban, négyarcú Buddha a buddhizmusban, négyarcú kerubok jelenése a Bibliában (Ezekiel 1:4,5), továbbá Hermész Triszmegisztosz Smaragdtábláján is megjelenik a négyesség.

A négy nézőpont két kettősségre bontható duális világunkban.

Az első kettősség a belső (szubjektív), illetve külső (objektív) valóság szerinti felosztás („ahogy bent, úgy kint”). Térben ábrázolva a négy kvadráns modellben bal és jobb oldalra helyezzük el őket, és J (jobb), illetve B (bal) elnevezéssel hivatkozunk rájuk, ahol B a belső, J a külső valóságot jelenti. Hivatkozhatunk erre a kettősségre úgy is, mint Isten jobb és bal keze (Gánti, 2004).

A másik kettős felosztás szerint szemlélhetjük a világot egyéni, illetve kollektív nézőpontból, ahol az egyéni az egyes embert, míg a kollektív a közösséget, a társadalmat, a kultúrát és ezek intézményesített rendszereit fedi le. A négy kvadráns modellben az egyéni nézőpontot fentre, a kollektívet lentre helyezzük el, és F (felső), illetve A (alsó) elnevezéssel hivatkozunk rájuk, ahol F az egyéni, A pedig a kollektív nézőpontot jelöli (Gánti, 2004). Az egyéni fejlődés és az egyéni tapasztalatok összefüggenek a társadalmi környezettel és a közösség dinamikájával. Ugyanakkor a társadalmi változások és struktúrák is hatással vannak az egyének életére és fejlődésére. („ahogy fent, úgy lent”)

Ha a két–két nézőpont–párt – belső–külső / egyéni–kollektív – keresztezzük, akkor négy nézőpont áll elő, melyet négy kvadránsnak nevezünk: bal felső (BF), jobb felső (JF), bal alsó (BA) és jobb alsó (JA). A négy kvadráns közepén Belső Önmagunk található. Spirituális szemmel nézve a négy kvadráns a Szellem négy arca, melyeken keresztül egyszerre nyilvánul meg. Minden terület egyformán fontos. A vagy–vagy helyett és–és gondolkodásra hív meg ez a szemlélet, kölcsönösen függő valóságok együtt létezésének meglátására (Gánti, 2004).

Nézzünk néhány szemléletes példát a megnyilvánuló dolgok négy kvadránsba történő besorolására, szakdolgozatom témája, az ember, vonatkozásában:

Az egyéni belső (BF) kvadránsba (szubjektív/lélek/psziché/tudat/ÉN) tartoznak az egyéni belső tapasztalatok, megélések, mint például az elme működési módjai: a tudatban elérhető vagy a tudattalanba süllyedt gondolatok, érzések, belső képek; emlékek/élmények, szándékok/késztetések/motivációk, hiedelmek, értelmezések, értékrendszer; a személyiség és a karakter (Bőr, 2009) belső törvényszerűségei. Ez a kvadráns foglalkozik a filozófiai, pszichológiai, szellemi és spirituális dimenziókkal, az egyéni tudatossággal és önismerettel, valamint a szépséggel, az esztétikával és a művészetekkel.

Az egyéni külső (JF) kvadránsba (objektív/test/természet/tudomány/AZ) sorolhatók az egyén külső megnyilvánulásai, mint például a fizikai test és annak teljes fizikai, biokémiai, neuroendokrinológiai és energetikai működése/élettani folyamatai, az agy és az idegrendszer, a viselkedés, a cselekedetek, a különböző képességek, mindaz, amit a természettudományok empirikusan vizsgálni tudnak – az igazság nevében (Gánti, 2004).

A kollektív belső (BA) kvadráns foglalja magába (interszubjektív/kultúra/erkölcs/jóság/MI) a közös megéléseket, a társadalmi kapcsolatokat/interakciókat, a közösségi szintű tapasztalatokat (kulturális illeszkedés, antropológia, történelem, közmegyegyezés, kölcsönös megértés, kollektív, értékek, normák, helyénvalóság, etika, hit, vallás), a társadalmi csoportok/közösségek dinamikáját, és ezek hatását az egyes emberre (Gánti, 2004).

A kollektív külső (JA) kvadráns (interobjektív/társadalom és intézmények/AZOK) területén találjuk a közös viselkedést, az emberi tapasztalat külső megnyilvánulásait, különös tekintettel a társadalmi, gazdasági, politikai, jogi, szociális, oktatási, környezeti, technológiai és ökológiai struktúrákra, törvényekre és intézményekre. Ebből a rendszerelvű nézőpontból szemlélhető, hogyan működik a társadalmi intézmény hálózata, és hogyan befolyásolja az egyének életét és lehetőségeit (Gánti, 2004).

Dolgozatom további részében a kvadránsokra a fenti rövidítésekkel fogok hivatkozni (BF, JF, BA, JA).

Amennyiben egy adott kvadránsban probléma vagy zavar jelentkezik, az hatással van az összes kvadránsra egyidejűleg és vica versa: bármelyik kvadránsban indul meg egy gyógyító folyamat, az mind a négy kvadránsban kifejti jótékony hatását (Gánti, 2004).

A kvadránsredukció egy olyan jelenség, amikor az összetett világot vagy problémákat leegyszerűsítjük, és a fenti teljes látásmód helyett csak egyetlen nézőpontot veszünk figyelembe, azaz egyetlen "kvadránsra" szűkítjük le látásmódunkat, figyelmen kívül hagyva a többi dimenziót (Gánti, 2004).

Wilber a redukciók kapcsán az általa flatland–nek, síkvilágnak nevezett jelenségre hívja fel kiemelten a figyelmünket, amikor is a benső (szubjektív és interszubjektív) valóságokat ezek objektív oldalaira redukáljuk (Gánti, 2004).

A kvadránsok modelljét ábrázolhatjuk kvadriviumokkal is, miszerint négyféleképpen láthatjuk a valóságot. Ebben a megközelítésben az egyes kvadránsoknak megfelelő perspektívák egy konkrét valóságra/problémára irányulnak, amely az ábra közepére kerül, majd minden egyes kvadráns szemszögéből vizsgáljuk körbe az adott helyzetet (Gánti, 2004).

A szülőknek elengedhetetlen, hogy figyelembe vegyenek minden releváns dimenziót a gyermeknevelés során, a négy kvadráns modell felhasználásával. Például, ha egy anya csak a gyermeke fizikai jóllétének kielégítésére fókuszál, és nem veszi figyelembe a kicsi lelki szükségleteit, akkor súlyos károkat okozhat a felnövekvő kis ember pszichés fejlődésében. Ugyanígy hibát követ el akkor is, ha azt hiszi, hogy a családi neveléssel mindent bebiztosít gyermekének, és megfeledkezik a tágabb környezet – az óvoda, iskola, település, ország, kultúra, internet, média – jelentős mértékben személyiségformáló hatásairól.

(Integrál Szülő Edukáció, részlet)